Reggel felszálltam a piros hetesre.
Sok ember és sok különböző gondolat.
Csak a busz volt közös.

Hajnalban a Gellért szobornál hallgattam a napfelkeltét. A fény új erőt adott. A szent szobra ma kicsit más volt, mint máskor. Mintha az ünnepre készülne. A város lassan ébredezett. Az ablakokban fények gyúltak. Az utcán egyre több ember sietett a munkahelyére. Az autók is sűrűbben jöttek egymás után a hídon.

A Duna-parton sétálva hajléktalanokat láttam aludni a parkban. Fáztak. Álmukban libasültet ettek és kuglert vettek. Költői kép volt. Összebújtak, hogy melegítsék egymást. A baj mindig összekovácsolja az embereket. Bezzeg ha jólét van, akkor fejüket elfordítva mennek el a bajba jutott mellett. Furcsák vagytok ti emberek. Csak azt látjátok, amit akartok. Ezért nem láthattok minket.

A hídon átsétáltam a Duna másik partjára. A buszmegállóban gondterhelt és álmos arcú emberek várták a járművüket. Begördült a piros hetes. A felszállni akarók egymást taposva tülekedtek az ajtók felé. A gondolataik olyan zavarosak voltak, hogy a magamét sem hallottam. Szitkozódtak és csak magukra gondolva a leszállókat sem engedték útjukra. Élethalálharc egy ülőhelyért. Kicsinyes önzés. Ha tudnák, hogy mennyire jelentéktelenek a világegyetemben és Isten is csak a fejét csóválja, amikor azt látja, hogy ennyire csak a maguk érdekeit tartják szemük előtt legkedvesebb teremtményei.

A busz tele gondolatokkal. Egy magas hölgy azon siránkozott magában, hogy tegnap este szakított vele a barátja. Igaz már hónapok óta érezte, hogy valami nem stimmel, de valahogy nem jutott el odáig, hogy leüljön vele megbeszélni a gondjaikat. Most már késő. Összepakolt és elhagyta. De az a fiú ott az ajtónál nagyon helyes.

Mit bámul az a langaléta csajszi? Nem látja, hogy öreg hozzám? Inkább ez a gömbölyű pulóveres gimnazista nézne végre a szemembe. Belőled is csak az hiányzik, ami belőlem kilóg! Hammm!

Nem készültem törire. Remélem nem feleltet a Gúnár. Az a vén hülye. Bár a múltkori röpdogámra sem adott egyest. Bezzeg az Ibolyának. Őt alaposan kiakasztotta. Még elolvasom a leckét, hátha megmarad bennem valami. Hová tettem a könyvet?

Egy idős hölgy ült az ülésen. Mellette egy kapucnis és bakancsos fiatal férfi. A szeme sarkából méregette a Nagy-Magyarországos pólóját.
Hogyan lehet így felöltözni? Bezzeg a mi időnkben, egyenruhában kellet iskolába mennünk. Ez már nem az a világ. Ma már mindent lehet. Akár hosszú hajat is növeszthetnek a fiúk. Remélem, az unokáim nem ilyenek lesznek. Hová rohan ez a busz? Mint egy őrült úgy vezet ez a sofőr. Nem kellene ennyire sietnie. Fel kellene jelenteni az ilyent! Mit röhög ez a hosszú hajú suhanc?

Ez a vén spiné biztos valami nyugdíjas pedagógus. Az ódivatú barna kiskosztümjében és a ronda kontyával. Úgy méreget, mint, aki citromba harapott. Ennek sem lehet túl izgalmas az élete. Bezzeg mi! Tegnap este mekkora buli volt. A srácok nem nagyon kímélték azokat a rohadékokat. Aztán csak szaladtunk a zsaruk elől. Remélem lesz még ilyen. Kicsit álmos vagyok, de majd az órán alszom egyet. Ez a busz milyen tetű lassan megy. Bezzeg, ha én vezetném.

Hajnalban keltem és még két kanyarom van a pihenőig. Remélem, mindenki odaér, ahová szeretne. Persze biztos van, akinek túl gyors vagy túl lassú  tempó. De ők nem látják, mi van a busz előtt. Ők néha még maguk elé sem látnak. Egyenként magyarázzam el, hogy miért ebben a tempóban haladok? A menetrendet betartom és ez a lényeg. Mindenki más hiába okoskodik. Én vezetem a buszt és közben koncentrálni kell, mert tele van az út ámokfutókkal. Biztos kézben kell lennie a volánnak. Láttam egy ellenőrt is felszállni. Merre járhat? Nem látom a tükörben.

Lefogadom, hogy annak a hosszú hajúnak nincs jegye. Akkor viszont nagyon megbüntetem. Ezek miért hiszik, hogy ingyen utazhatnak mindenhol? Potyázók. Ezek miatt kell nekem hajnalban félve kelnem és idegeskedni, hogy ma vajon melyik vág pofán. Ők pedig nem elég, hogy lógnak és fenyegetőznek, még fel is jelentgetnek, ha rosszat szólok. Miattuk nem halad úgy a busz, ahogyan kellene, mert lassan elfogy az üzemanyagpénz.

Leszálltam. Nem hagytak békén az emberek gondolatai. Mindenkinek csak önmaga volt fontos. Ő volt magának az origó és az etalon. Nem figyeltek egymásra és csak a maguk világán keresztül figyelték és ítélték meg a másét. Különböző érdekekkel és motivációkkal szálltak fel a piros hetesre, ami a maga tempójában ugyan, de folyamatosan haladt a közös céljuk felé.

További jó utat!