Halkan oson a vén Duna
Keresi régi barátját a sziget
A kelő nap ma nem mosolyog
Bánat repeszti a rajongó szívet

Ma fekete a víz s némán csendes
Csak az uszály kürtöl egy nagyot
A híd a folyó felett fáradtan nyújtóz
Most nem hívják játszani a hűs habok

Az arany sem csillog már úgy
A siker is csak fájón hallgatag
Víz ugyan csobban evezők alatt
De minden hajó magányosan halad

Gyermekek kezében lapát
Karjukban erő, lelkükben példakép
Ki fentről fiatalon mosolyog ránk
Mikor a győztes himnusz harsan épp

In memoriam Kolonics György